Már egy hete szemezek egy kiállítással a városban; holnap be is zár, így gondoltam, nem halogatom tovább, és megnézem. A Kereskedelmi Kamara székházában tartják, szuper fasiszta épület, sajna nem a szebbek közül, de a kiállítás a lényeg: Enrico Benaglia képeit látni „Splendore Mediterraneo” cím alatt. Egy aula és két szobácska, még pénzt se kérnek érte, örülnek, ha jön valaki. Titkon mindig úgy is osztályozom a képeket, hogy kitenném-e a falra, vagy sem. Renoirtól nem nagyon tennék ki például, ettől még persze zseni, ettől a Benagliától igen, de ettől még ő nem lesz az. Van egy egyedi stílusa, még ötletet is látok benne néhol, de nem kavart fel igazán. Egy bácsi szegődött mellém, amolyan jegyszedő is meg nem is, teremőr is, de nem is, amolyan mindenes; biztos a festő nagy haverja. Mondta, hogy igen, van valami magyar művész Rómában a köreikben, nem biztos a kiejtésben. Hát nem is értettem, megmutatta aztán szórólapon, valami Ivan Jakhnagiev volt az ipse, hát, ez nem úgy hangzik, de ha az, hát az, én nem fosztom meg ettől, az biztos.

Ma van egyébként az ártatlan és melletlen Ágota köré fűzött ünnepségsorozat zárónapja. Ez este permanens tüzijátékot, nappal kétóránkénti szentmisét jelent (azok között meg szapora ávemariákat). Előjöttek a hentesek is, az ereklyét visszapakolták a dómba, én meg megint bemásztam a tömeg kellős közepébe.

képek

Ágota és gyertyás hűtőmágnes kishentesek