Azt nem is mondtam, tegnap kopognak, és ki van az ajtóban, ha nem Eren, a régi török szobatársam. De ugye ő elköltözött a városba, valami albérletbe, most meg mackó van rajta, és bár az itt népviselet, csak nem vette át. Sercan, az új török szobatársam elmagyarázta később, hogy azért jött vissza, mert nem akart hátralévő két hetére egy hónapot fizetni az albiban, és most azért jött fel, mert ma hajnalban Sercan elutazik két hétre a török Újvilágba, Németországba, és ad neki néhány tippet.

Éjjel a lengyel jött nyavalyogni, hogy ne egyen egyedül, jó, átmentem hozzá vacsorára. Most nézett valami természetfilmet, vagy mit, egyszerűen nem lehet érteni, amit mond, és hogy az jó volt. Jó, akkor aláfestésnek tedd be, addig sem beszélsz. Ez egy lengyel ismeretterjesztő film volt Madagaszkárról. A műsorvezető mindenütt mezétláb jár, és mindenkihez lengyelül beszél, a bennszülöttek meg hülyének nézik. Meg is érdemli, olyan, mint egy bolond nagybácsi, aki ha bejelenti, látogatását rettegi a család. Ha őt valahogy elviseljük, a film többi része nagyon jó, többek közt a téglavetésről tanultunk, bár Adornora kellene, mert holnap vizsgázok. Visszajöttem tanulni. Éjjel egykor hallom, ahogy a lengyel az I can get no satisfactiont énekli, vagyis küszködik vele. Tudtam, hogy nagy ára lesz annak, hogy vacsora alatt megúsztam a szövegét, de ekkora?