Főnökasszony ugye azt mondta, vagy ma, vagy holnap elkészíti nekem a papírokat. Jó, akkor ma bemegyek értük. Hát igen, talán meglesz mára is. Balek voltam, mert ez nagy betűkkel azt jelenti, hogy „Hülye vagy te az eszeddel? Dehogy lesz kész! Csak hazudok, hogy enyhítsem a fájdalmadat!” És tényleg nem lett kész, felhívta a fazon, hogy majd holnap késő délelőtt menjek érte vissza. Olyan dél felé. Délben bezár a hivatal, ahová vinnem kell. Ó, hát akkor tizenegy körül…

Sercan ma hóna alatt egy újságot szorongat, a La Siciliát. Olvas? Mi a szösz. Dehogyis, nem ez volt a lényeg, hanem összefogdosták a frissen érkezett ösztöndíjasokat, és közös fotóval szerepelnek a harmadik oldalon. Sercan nemzetiségénél fogva bekerült a kiválasztottak közé, akikől 5x3-as kép készült, és alatta nyálas okosságokat mond, hogy jaj, de jó sokat fog tanulni, de utazni is szeret, és azért jött ide, mert itt jók a kaják, és már ismeri az arancinot is. Ennyire fontos lenne a szicileknek, hogy nyaljanak maguknak, és ennyire nem volt fontosabb esemény, amiről írhattak volna?