-md- 2010.10.20. 21:20

XLVIII. Átalakulás

Az idő vacak, megyek be, teatro óra, a terembe már megint nem férünk be, ezt többször nem írom le, csak ha nekem nem jutna egyszer hely. A táblát egy hete nem törölték le. Adorno óráján is mindig fent vannak az előző ógörögóra nyomai. Új nő ismét, de az óra ugyanaz; a prof, akinek a nevén fut, bizonyára valami izgalmasabb dologgal foglalkozik, mint a hallgatók, van ilyen. A nő közli, hogy metodologia lesz, csak nem, pillantok fel, meg a drámai szöveg elemzése. Hozott vetítőt, amiben az volt a szép, hogy nem lehetett látni, ezért lekapcsoltatta a villanyt, és mintha csak alagútban lettünk volna, kellett jegyzetelni. A tizenötödik sorból meg már sem lehetett semmit sem látni, csak a sötétet. Mondja, mondja, altat sokakat, tizenegykor megszólal, hogy akkor most tartunk egy kis szünetet. Ez valamiért elhúzódott, vsszajött, és folytatta tovább, de mint rossz legénység egy hányódó hajón viselkedett már a társaság, és szép lassan elégedetlenségüknek is hangot adtak, fejezzük már be. Ez csak azért zavart, mert épp most kezdődött volna az érdekes rész, amit talán még nem tudok. A nő kiakadt, hogy hogyan képzelik, ez nem kívánságműsor, akkor is be fogja fejezni, még ha csak a jegyzetpontokat sorolja is fel. Derekasan kitartott, mégis ő adta fel előbb, és szélnek eresztett mindenkit. Óra közepén leszakadt az ég, úgyhogy az előbbi nem is volt annyira képes beszéd, az eső csak zuhogott. Nem hoztam ernyőt. Választhattam, vagy elázok a menzáig, vagy előbb hazasietek, és azalatt ázok el, viszont felmarkolok egy ernyőt. Vehettem is volna egyet, mert megfigyeltem, ez nagyon nagy üzlet itt. Amit elered, mindenütt feltűnnek a szicíliai és fekete ernyőárusok. Nem ártott volna, ha bennem is tudatosul, hogy a mutatók szerint október hónapban kétszer annyi csapadék hullik itt le, mint bármely másik két hónapban együttvéve. Hazasiettem, bőrig áztam, de azt gondoltam, kelet-európai vagyok, bármit kibírok. Betoppanok, telefon cseng, Gonca az, Eren csé, nem, Eren noncsé, három perce láttam egyébként a kapuban. Átöltözök, a cipőm alaposan beázott, felveszem a másikat, a bőrt. Megyek a menzára, félútig sem érek el, valami hideget érzek a talpam alatt, nem víz, de hideg. Nézem, hát nem levált a cipő talpazata? Pedig vadi új, alig öt éves, made in Italy. Nevettem. Eldobtam a levált részt, ezáltal közel olyan volt, mintha mezétláb jártam volna. Csak pocsolyába, kutyaszarba, rozsdás szögbe, és egyéb utcabútorba ne lépjek bele. A menzára érve már beázott, a jobb lábam úszott. A bal a visszaúton vált le, de az még jobban, ott de facto egy vékony hártya, talán egy ragasztóréteg választotta el a zoknimat az aszfalttól. Az eső rendületlenül szakadt, és én a Patyomkin-cipőmben még jó messze voltam hazulról. Vennem kell egy cipőt-gondoltam, de ha ilyen marad az idő, miben fogok elmenni cipőt venni? Ráadásul ebben akartam elmenni az Operába is, negyedik sor, igen kínos lesz. Hazaúszkáltam, és arra gondoltam, a lúdtalpbetétem legalább csak egyszer ázott el, mert nem tettem át. Sorozatos kudarcaim közt a kóros optimizmusba menekülök. Hazaérek, nézem, miért olyan üres Eren asztala, aztán látom, mindene hiányzik. Csak szemetet hagyott maga után, és két hullámcsatot (?). Minden előzetes jelzés nélkül. Eren noncsé.

A szellemi magány után a fizikai már semmi. Délután visszajött még az ágyneműért, és mondta, hogy kicseréltették vele a szobát, meg a török csajokkal is a harmadikra, ahol viszont már nincs Internet. Ezt nem egészen értettem, mert valami olyasmit hadovált, hogy csak az ösztöndíjasoknak kell, de én master vagyok, meg mifene. Ehhez a kolinak mi köze? Nem is tudják. Körülpislantottam, és senki másnál nem találtam költözésre utaló jeleket. Namost, vagy ő hülye, mert ez ugye lehet, vagy engem néz annak, mert mondjuk összejött a Goncával, összebútoroztak, és élik világukat, vagy titokban gyűlölt. Vagy hülye is, meg nem is, mert már Sienában is kicseréltették velünk a szobát, ám én ezesetben lázadni fogok, mert nekem kell az Internet a szakdolgozatokhoz, és nem óhajtok váltani.

És nem elég nekem ez az egész, még az akciós sárgadinnyés joghurt is elfogyott a közértben. Vehettem banánosat, haljanak meg.

komment

Címkék: teatro rn

süti beállítások módosítása